Távol álljon tőlem, hogy a harmadik bejegyzésemet már a véget nem érő nyafogással kezdjem, de ez a nap tényleg nem volt valami fényes.

Sőt.

A reggeliző asztalnál 'Manó' ismét feldobott a szokásos piszkálódásaival, a macskám méregetésével és a cinikus megjegyzéseivel a blogommal kapcsolatban. Néha úgy érzem, ő az életem kritikusa, de talán nem is árt mindenkinek egy ilyen kishúg.. :)

Egész nap az álszent mosolyok és bájolgás közepette kellett társalognom az 'Itthoniakkal' (ezalatt anyut és a pasiját* -akivel élünk- értem), talán a hangulatomat egy kissé növelte a legidősebb nagynéném, 'Zizi' társasága, akivel kellemes megvitattuk a Bécsben rendezett karácsonyi vásárok minden előnyét és hátrányát. Még a römit is (amit egyébként szeretek) a kelleténél hamarabb meguntam, mert csak szerintem unalmas, ha az amúgy félórás játékot 5 perc alatt, szabálytalanul lerendezzük.

Viszont már csak 2 nap, az ominózus szilveszteri "bulihoz" amit majd a kedvenc unokaöcsémmel tölthetek, vigyázva 'Manóra' és a barátnőire. Az 'Itthoniak', szerencsére vidékre utaznak, rokonlátogatóba, tehát egy ünnepet nyugodtan tölthetek. Vagy egy napot.

Ma ismét elmaradtam kicsit a tanulással, kedvenc tevékenységem ugyanis az alvás, amit előszeretettel űzök este 9-10-től reggel 11-12-ig. :)

Szeretett hobbim, hogy egy digitális csodagéppel megörökítsem a körülöttem lévő világot, s gondoltam, nyerhetnétek egy kis betekintést, ugyanis ez a képem, azt hiszem jellemezte az egész napomat.. vagy a mostani kedélyállapotomat. Mosolyogni azért nem felejtettem el! ;)

Tegnap, bár elfogyott a tea, ma csináltam újat. C'est magnifique.

*Soha, semmilyen körülmények között nem használom a nevelőapa szót. Ennek csupán két oka van: hogy nem a nevelőm és nem az apám.