A napom nagyobb részét a holnapi szilveszter utáni sóvárgás, a kisebbet az újonnan kapott Rotweiller kutya ablaktól való távol tartása töltötte ki. Ez utóbbi végül csúfos kudarcot vallott, mert mikor mit sem sejtve ablakot nyitottam, hogy erélyesen ráparancsoljak az épp a háztetején álló, ablakon bekukucskáló, fekete 

tüneményre, az nekiiramodva berontott az ablakomon, előzőleg szétszakítva a szúnyoghálót. Szerencsére az 'Itthoniak' épp a közelben voltak, hogy a segítségemre siessenek. Mivel a kutya dereka verdeste már az ablakot (belülről), ezért a kanapén és a hálószobákon át, újra a kertben találhatta magát. Ravasz kutya, annyi szent.

Miután meggyőződtem róla, hogy az ablak biztonságosan be van zárva, a függönyöket is behúztam, nehogy a drágának ismét kívánatos legyen a hálószobám melege. :)

Kicsit később rájöttem, hogy a 8 hónapos kandúrcicám kedvenc szórakozása az, ha az íróasztalra feküdhet, a billentyűzetem elé, hogy amikor gépelni szeretnék, mindig legyen időm egy kis simire. Eleinte csak nézte, ahogy az ujjaim repdesnek a gombokon, majd amikor már szemmel láthatólag sokkolta a látvány, felkelt, nyújtózott és belegömbölyödött az ölembe.

A barackos tea elfogyott, megpróbálkoztam a feketével. Nem ízlett.

(Természetesen a kép nem saját, csak szerintem édes.)