A napom nagyobb részét a holnapi szilveszter utáni sóvárgás, a kisebbet az újonnan kapott Rotweiller kutya ablaktól való távol tartása töltötte ki. Ez utóbbi végül csúfos kudarcot vallott, mert mikor mit sem sejtve ablakot nyitottam, hogy erélyesen ráparancsoljak az épp a háztetején álló, ablakon bekukucskáló, fekete 

tüneményre, az nekiiramodva berontott az ablakomon, előzőleg szétszakítva a szúnyoghálót. Szerencsére az 'Itthoniak' épp a közelben voltak, hogy a segítségemre siessenek. Mivel a kutya dereka verdeste már az ablakot (belülről), ezért a kanapén és a hálószobákon át, újra a kertben találhatta magát. Ravasz kutya, annyi szent.

Miután meggyőződtem róla, hogy az ablak biztonságosan be van zárva, a függönyöket is behúztam, nehogy a drágának ismét kívánatos legyen a hálószobám melege. :)

Kicsit később rájöttem, hogy a 8 hónapos kandúrcicám kedvenc szórakozása az, ha az íróasztalra feküdhet, a billentyűzetem elé, hogy amikor gépelni szeretnék, mindig legyen időm egy kis simire. Eleinte csak nézte, ahogy az ujjaim repdesnek a gombokon, majd amikor már szemmel láthatólag sokkolta a látvány, felkelt, nyújtózott és belegömbölyödött az ölembe.

A barackos tea elfogyott, megpróbálkoztam a feketével. Nem ízlett.

(Természetesen a kép nem saját, csak szerintem édes.)

Távol álljon tőlem, hogy a harmadik bejegyzésemet már a véget nem érő nyafogással kezdjem, de ez a nap tényleg nem volt valami fényes.

Sőt.

A reggeliző asztalnál 'Manó' ismét feldobott a szokásos piszkálódásaival, a macskám méregetésével és a cinikus megjegyzéseivel a blogommal kapcsolatban. Néha úgy érzem, ő az életem kritikusa, de talán nem is árt mindenkinek egy ilyen kishúg.. :)

Egész nap az álszent mosolyok és bájolgás közepette kellett társalognom az 'Itthoniakkal' (ezalatt anyut és a pasiját* -akivel élünk- értem), talán a hangulatomat egy kissé növelte a legidősebb nagynéném, 'Zizi' társasága, akivel kellemes megvitattuk a Bécsben rendezett karácsonyi vásárok minden előnyét és hátrányát. Még a römit is (amit egyébként szeretek) a kelleténél hamarabb meguntam, mert csak szerintem unalmas, ha az amúgy félórás játékot 5 perc alatt, szabálytalanul lerendezzük.

Viszont már csak 2 nap, az ominózus szilveszteri "bulihoz" amit majd a kedvenc unokaöcsémmel tölthetek, vigyázva 'Manóra' és a barátnőire. Az 'Itthoniak', szerencsére vidékre utaznak, rokonlátogatóba, tehát egy ünnepet nyugodtan tölthetek. Vagy egy napot.

Ma ismét elmaradtam kicsit a tanulással, kedvenc tevékenységem ugyanis az alvás, amit előszeretettel űzök este 9-10-től reggel 11-12-ig. :)

Szeretett hobbim, hogy egy digitális csodagéppel megörökítsem a körülöttem lévő világot, s gondoltam, nyerhetnétek egy kis betekintést, ugyanis ez a képem, azt hiszem jellemezte az egész napomat.. vagy a mostani kedélyállapotomat. Mosolyogni azért nem felejtettem el! ;)

Tegnap, bár elfogyott a tea, ma csináltam újat. C'est magnifique.

*Soha, semmilyen körülmények között nem használom a nevelőapa szót. Ennek csupán két oka van: hogy nem a nevelőm és nem az apám.

Történt már veletek olyan, hogy azt amit szeretnétek elfelejteni, mindig visszahozta egy-egy szerencsétlen körülmény, egy hang, egy kép, vagy egy üzenet? Nyilván.

No, de nem filozofálok tovább, az első bejegyzésben valamiféle bemutatkozást vagy útmutatást a blog létrehozásával kapcsolatban várnátok. A roppant fantáziadús 'Bolondgomba' cím egy pillanat műve volt, csak a saját életem kissé nevetséges, olykor szomorú és ugyanennyire vidám körülményei ihlették. :)

Magamról csak nagyon bőven annyit árulnék el, hogy még nem töltöttem be a bűvös 18-at, a fák kérge ihlette a hajam színét és meggyőződésem, hogy valamelyik másik bolygóról származok.. legalább is remélem. Elég pesszimistának ismerhetnek, bár én kizárólag az emberi realitásra szorítkozom. :) Egyszerűen csak ismerem az embereket és nem tetszik amit látok.

Roppant egyenes embernek ismerem magam, de a blogban mégis az álnevekre hagyatkoznék.

A blogírást mindig is szerettem, hiszen mi jobb dolog lehet a világon mint sok ezer emberrel megosztani a káoszt ami teletömi az agyamat,nem? :D Nyilván.

Ennyit a bemutatkozásról, lépjünk inkább a Mostra..

...

Óó és mindenek előtt, szeretném megköszönni a blogom első (és valószínűleg egyetlen) olvasójának, hogy segít és itt van nekem ha gáz van! :) Puszi Toma! :)

...

Szóval, a blogom első két sora is a jelen pillanatra kívánt utalni, miszerint a 'Királyfival' való félórás beszélgetés nem segített túljutni a holtponton. Félreértés ne essek, szeretek vele beszélgetni, és 'Mr.K' szóba se került, tehát az égvilágon semmi okom sincs az elégedetlenségre, de egy kis nosztalgiaérzést mégis hozott.

Na tessék. 'Szőkének' is most jut eszébe, hogy a Facebooknak nevezett fantasztikus színvonalú közösségi oldalon pont nekem írjon üzenetet. :)

Ilyenkor a legnehezebb nem visszagondolni, de megpróbálom. És lám, sikerül. 2 percig. Lágy zene, egy újabb pohár barackos tea meg a vadonatúj telefonom nyomkodása, amire már 3 napja rá vagyok kattanva, csak leköti az agyamat..

"Ahol egy ajtó bezárul, ott egy újabb kinyílik." -és még egy aranyköpés az egyik ismerőstől, csatolva egy mérhetetlenül fantáziadús képpel. Legalább a közmondás igaz, bár személy szerint nem látom az újabb ajtót..

Nemsokára megismerhetitek az életem legfőbb szereplőit, meg a cifra történeteket amik körül ölelik ezeket a barátságokat vagy mifenéket.

Addig is, iszom még egy pohár teát. Csók.