Történt már veletek olyan, hogy azt amit szeretnétek elfelejteni, mindig visszahozta egy-egy szerencsétlen körülmény, egy hang, egy kép, vagy egy üzenet? Nyilván.

No, de nem filozofálok tovább, az első bejegyzésben valamiféle bemutatkozást vagy útmutatást a blog létrehozásával kapcsolatban várnátok. A roppant fantáziadús 'Bolondgomba' cím egy pillanat műve volt, csak a saját életem kissé nevetséges, olykor szomorú és ugyanennyire vidám körülményei ihlették. :)

Magamról csak nagyon bőven annyit árulnék el, hogy még nem töltöttem be a bűvös 18-at, a fák kérge ihlette a hajam színét és meggyőződésem, hogy valamelyik másik bolygóról származok.. legalább is remélem. Elég pesszimistának ismerhetnek, bár én kizárólag az emberi realitásra szorítkozom. :) Egyszerűen csak ismerem az embereket és nem tetszik amit látok.

Roppant egyenes embernek ismerem magam, de a blogban mégis az álnevekre hagyatkoznék.

A blogírást mindig is szerettem, hiszen mi jobb dolog lehet a világon mint sok ezer emberrel megosztani a káoszt ami teletömi az agyamat,nem? :D Nyilván.

Ennyit a bemutatkozásról, lépjünk inkább a Mostra..

...

Óó és mindenek előtt, szeretném megköszönni a blogom első (és valószínűleg egyetlen) olvasójának, hogy segít és itt van nekem ha gáz van! :) Puszi Toma! :)

...

Szóval, a blogom első két sora is a jelen pillanatra kívánt utalni, miszerint a 'Királyfival' való félórás beszélgetés nem segített túljutni a holtponton. Félreértés ne essek, szeretek vele beszélgetni, és 'Mr.K' szóba se került, tehát az égvilágon semmi okom sincs az elégedetlenségre, de egy kis nosztalgiaérzést mégis hozott.

Na tessék. 'Szőkének' is most jut eszébe, hogy a Facebooknak nevezett fantasztikus színvonalú közösségi oldalon pont nekem írjon üzenetet. :)

Ilyenkor a legnehezebb nem visszagondolni, de megpróbálom. És lám, sikerül. 2 percig. Lágy zene, egy újabb pohár barackos tea meg a vadonatúj telefonom nyomkodása, amire már 3 napja rá vagyok kattanva, csak leköti az agyamat..

"Ahol egy ajtó bezárul, ott egy újabb kinyílik." -és még egy aranyköpés az egyik ismerőstől, csatolva egy mérhetetlenül fantáziadús képpel. Legalább a közmondás igaz, bár személy szerint nem látom az újabb ajtót..

Nemsokára megismerhetitek az életem legfőbb szereplőit, meg a cifra történeteket amik körül ölelik ezeket a barátságokat vagy mifenéket.

Addig is, iszom még egy pohár teát. Csók.