Sziasztok!

Rég nem írtam, de hát tudjátok milyen ez a nyári szünet..

A suli utáni első hét szinte elrepült. A keddet és szerdát Győrben töltöttem Vele, aztán Ő utazott fel hozzám pénteken és ment haza vasárnap. Pénteken még a régi randijaink helyszínén megnéztük a Másnaposok 3 című filmet. Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert az elsőnél (sajnos) nem jobb, a másodiknál viszont mindenképp. Végre nem a megszokott kliséket láthattuk, hanem új történetet szőttek a három "bajkeverő" köré. Elég vicces, legalább is volt olyan pillanat amikor már hangosan nevettem. :)

Na és itt jön a bibi, a múlthétre még kis jóindulattal se mondhatnám, hogy "elrepült".. Inkább keservesen vánszorgott. Ez van, ha az ember dolgozik. (A munka különben nem rossz, csak fárasztó.) Hétvégén eljutottam Vele a Margitszigetre! VÉGRE! (Már hónapok óta tervezzük.)

Szenvedősen kezdődött ez a hét is (tehát munkával), de keddre szabadnapot kértem. 'Pamacslabdával' még jó múltkor eldöntöttük, hogy elmegyünk a Volt fesztivál 0. napjára, de ahogy közeledett a napja, egyre jobban bezsongtunk (én legalábbis). Kicsit elszámoltam magam, 4 órát vonatoztunk majd az egyik "Volt busz" vitt minket a helyszínre, ahol 1 órát álltunk sorban, csak a jegyért! (Én a végén már elkezdtem tolakodni egy picit..) Azt hozzáteszem, hogy 5 percenként jelentgettem 'Pamacslabdának', hogy pontosan mióta is állunk a sorban (szegéééény :P ). Miután megvettük a jegyeket, ismét egy fél-1 órás sorban állás következett a bejutáshoz. Lecsekkolták a karszalagunkat, a táskáinkat, stb. Körbejártuk a helyet, leültünk a fűbe, söröztünk, elvoltunk, nevetgéltünk.. fantasztikus volt. Az ember el sem hiszi milyen a hangulat egy fesztiválon, amíg maga meg nem tapasztalja. :)

Hajnali 1-ig voltunk ott kb. de bőven el is fáradtunk.. bemelegítésnek jó volt. Az biztos, hogy jövőre egy egész hetet ott töltünk majd! :)

(Gondoltam jár nektek egy kép a fesztiválról, de azért egy picit titkosítva. ;D )

Na de a mese még nem ért véget, hajnali 1-kor (mivel busz már nem jött természetesen..) elindultunk a pályaudvar felé, másokat követve. Hát azok a siketnéma tanintézethez vezetettek minket (bevallom, kissé beparáztam.. ), úgyhogy megpróbáltunk telefonos segítséget kérni. Végül egy taxi elvitt minket -mint utólag kiderült- két utcával lejjebb és ezért képes volt egészen horribilis árat elkérni.. kicsit voltam csak mérges. Pár óra csövezés után a jéghideg padokon, kinyitották a terminált, megvettük a jegyet és a hajnali 3 órakor induló vonaton rajta is ültünk (illetve aludtunk). Én egyenesen munkába, 'Pamacslabda' aludni ment (azért kicsit irigylem). Meglepetésemre, sikerült ébren dolgoznom, bár az igaz, hogy utána aludtam egy röpke 12 órát..

'Pamacslabda' most a Balatonba pancsol valahol, úgyhogy innen is kívánok neki Jó Szórakozást! :))

A legjobb cucc amit szerváltam: A sörös "korsó" a fesztiválról! :P

Amit meg akarok nézni a mozikban: Z Világháború (I ♥ Brad Pitt!!)

Amit utoljára megígértem: Unokaöcsémnek, hogy elmegyünk a Starbucksba.

A LEGJOBB dal mostanság: Justin Timberlake -Mirrors

Legyetek jók! Csók.

Kedves Blogolvasók!

Előző bejegyzésemben, ha emlékeztek, az emberi hülyeség interneten való megnyilvánulásáról esett szó. Kiegészíteném még egy dologgal, bár ezt aligha nevezhetjük hülyeségnek, inkább az emberek kötelességtudatának a hiánya. (De ha már ilyen szépen elkezdtem, tartozzon ez is "Az emberi hülyeség határtalan" rovatba.)

Téma: Be nem tartott ígéretek és ezek párosítása hazugsággal

Rengeteg példával tudok szolgálni erre a témára, de szerintem nem én vagyok az egyetlen. A minap egy ismerősömmel folytattam egy beszélgetést az egyik mozifilmről. Mivel ennek a 2. részét is együtt néztük moziban, felajánlottam, hogy esetleg elmehetnénk ketten (az illető velem egynemű). Nagyon bólogatott az ötletre, de pillanatnyi pénzhiány miatt késleltette a közös mozizást. (Még azt is szóba került, hogy meghívnám.) Nagyjából 1-2 hétre rá értesültem arról, hogy egy másik barátnőjével a napokban megnézte ezt a filmet. Nyilván ti is látjátok a probléma gyökerét: megígérte, de elment mással. Mi a megoldás?

Ha egyszerűen csak nemet mond, vagy közli, hogy ezt a filmet mással szeretné megnézni.. vagy egyszerűen csak elküld melegebb éghajlatra.. még ezekkel a verziókkal is sokkal jobban meg lennék elégedve, mint a történtekkel. Nyilván, léteznek "kegyes hazugságok", de a drága kolléganő még arra sem fáradt, hogy lemondja a mozit.

A következő példa egy közeli ismerősömmel történt meg, aki már egy ideje nem felhőtlen párkapcsolatban él. A tervek szerint egy hétvégét együtt töltöttek volna (közös megegyezés alapján!), ám a leányzó másnap közölte, hogy női problémák miatt rosszul van, hazamenne pihenni. Ezzel még nincs is semmi baj, sőt a szóban forgó srác még aznap fel is hívta, hogy az állapota felől érdeklődjön. A lány viszont egy kocsmában sörözött a barátaival. Napuff.

Elkerülhető lett volna ez a helyzet, ha a lány nyíltan megmondja kivel és mit szeretne csinálni aznap. Szerencsére ők megoldották a dolgokat, de azért néha nem árt gondolkodni, hogy kinek és mért hazudunk..

Természetesen mi is emberek vagyunk, tévedhetünk és ezek még nem is tartoznak a megbocsáthatatlan bűnök közé, de szerintem könnyen elkerülhetőek lennének, ha figyelnénk egy kicsit egymásra és saját magunkra. Tény, hogy könnyebb a kegyes hazugságot választani, de nem mindig a a megfelelő.

A viszontlátásra!

Bonjour tout le monde!

Ma rövid leszek, csak két dolgot szeretnék feszegetni, lényegében kicsit összecsengenek -illetve mindkettő témája az emberi hülyeség. (A másodikat egy későbbi bejegyzésben, az elsőt bőven kifejtettem.)

Az első: az emberek untalan, megállíthatatlan posztolása az időjárásról facebookon.

Amiért idegesít: Értelmetlen. Engem Anyukám úgy nevelt, hogy ha nem tudok értelmeset vagy hasznosat mondani, akkor inkább maradjak csöndben. Nem értem, hogy ha percenként megosztják, hogy "kurvamelegvan", "gecimelegvan" és egyéb roppant hasznos, nyelvtani hibákban bővelkedő, semmirevaló posztokat, mi a céljuk vele. Az obszcén szavakat már ne is emlegessük.. (nyilván, ember lévén ki az aki ma már nem káromkodik egy keveset? de szégyen, hogy ezt emberek milliói előtt, tudatosan kell tenni.) Ám ez a hihetetlenül bosszantó dolog, az évek alatt, még szebbé nőtte ki magát. Most már nem csak az időjárás viszontagságairól olvashatunk szösszeneteket, hanem, az időjárás posztolásának hátrányairól is. Személy szerint nem látok különbséget a "megdöglök, olyan meleg van.." és a "de idegesítő, hogy mindenki kiírja, hogy mennyire meleg van.." poszt között. Lényegében ugyanaz, ha nem idegesítőbb egyik a másiknál..

És akkor most következhetnek a hasonló kommentek, miszerint: "szólásszabadság" vagy "töröld akkor ki azt az ismerősöd aki ilyet ír", de sajnos az a tapasztalat, hogy hozzám viszonylag közel álló személyek is beleesnek olykor ebbe a hibába, akiket nem szeretnék törölni. A szólásszabadság ellen pedig semmi kifogásom, természetesen mindenki felelős a saját megnyilvánulásaiért, csak szerintem szomorú, hogy az embereket annyira beszippantotta a technika a világa, hogy posztolnak, de elfelejtenek gondolkodni..

(Akinek nem inge..!)

Befejezésképpen annyit, hogy ez csak egy töredéke a facebook-hülyeségek széles tárházának. Természetesen, még ott van a "like és megírom, hogy.." és egyéb posztok a nagyérdeműnek. Felesleges és unalmas. :)

Au revoir!

Kedves (és kevésbé kedves) Blogolvasók!

Elég rég nem írtam, de jó okom volt rá. NETHIÁNY. Igen, ez az a szó, amely manapság a legtöbb fiatal lelkében port kavar. Én nem kifejezetten szenvedtem a dolog miatt, hiszen a "slagból iszunk és mégis egészségesek vagyunk" korban nőttem fel, csak azt sajnáltam, hogy nektek nem tudtam írni.

Na de mesélek egy kicsit a múlt hétvégéről is.. Szombat este ugye a Zinfield koncertjére voltam hivatalos, megígértem az énekesnek, hogy fotózok. Egy óra alatt 100 kép sikerült és meglepő módon egész jók lettek. :) A koncert is jó volt, pár technikai hiba ellenére, bár az első fellépésen, azt hiszem, ez megbocsájtható.

Vasárnap reggel fél9kor a nyugati pályaudvaron a 11.b egy (kisebb) robajjal felszállt a vonatra, Szeged felé. Az út érdekes volt, énekelgettünk a 'Legjobbal'. Mindössze 2 és fél óra múlva már beleszagolhattunk a friss szegedi levegőbe, majd (hála istennek) pár taxi fuvarozott minket a szállásra. Az Eko Parkban több szobás kis házak vártak minket, szerintem az árhoz képest elfogadható körülmények között. Csótánnyal, egyéb rovarral nem találkoztam, tehát egy plusz pont az Eko Parknak. Erdővel elkerített, szinte már "pusztán" található, nagyon csendes környék. Anya még meg is jegyezte, hogy hallja a madarak csiripelését telefonon keresztül. Hamar berendezkedtünk, majd el is indultunk (gyalog!) a belvárosba. Szeged sokkal szebb mint Budapest (pedig azt hittem annál jobb nincs). Sokkal csendesebb, nyugodtabb, de ugyanannyira pörgős is. Szépek az utcák, rengeteg a park, a fa, a virág.. és sokkal jobban figyelnek a gyalogosokra. A villamos vonalakra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint a buszokra.

Első nap megnéztük a Dómot, felmentünk, fényképezgettünk, stb. Elég szép a kilátás és a Dóm története is érdekes. Ezután egy kis szabad-városnézés következett (szerintem a legérdekesebb programok közé sorolható). Bolyongtunk, fagyiztunk, stb. Az időjárás is kedvező volt, bár a kánikulát kihagytam volna. Hazafelé már kissé lassabban sétáltunk, én személy szerint kicsit szenvedve.

Második nap korán keltünk a reggeli miatt. Elég nehéz volt felkelni, mivel első este elég sokan "felöntöttek a garatra", és nem nagyon hagytak aludni.. Kóvályogva sétáltunk be a belvárosba ismét gyalog.. A nap első programja a Szegedi Tudomány Egyetem könyvtárának körbejárása volt. Először meghallgattunk egy (szerintem) érdekes előadást, kaptunk prospektust, stb. Aztán külön a lányok, külön a fiúk egy kis idegenvezetésen vettek részt. Körbevezettek a könyvtárban, de az előadónő elég szárazon magyarázott, nem érdekelt különösebben senkit. A könyvtár viszont bámulatba ejtő volt, szépen kialakított épület, pláne a régi és ritka könyvek tárháza nyűgözött le mindenkit. A legérdekesebb dolog mégis a Medárdnak elnevezett bagoly volt, aki már egy napja a SZTE forgóajtóján ücsörgött. A látogatókat kedvtelen tekintete kísérte, mégis rengetegen fotózták (itt egy kép róla nektek is ;) ). A második program egy új luxus szálloda, az Art Hotel megtekintése volt. Itt is körbevezettek, megnézhettük a szobákat, lakosztályokat, stb.. Nem volt rossz, bár abban mindannyian kiegyeztünk, hogy a kevesebb néha jobb. Ezután egy passzív házba látogathattunk el, különböző technikai újításokat megleshettünk és beletekinthettünk az épület klímájának rendben tartásába is. Miután itt végeztünk, eleredt az eső, ezért a két szobatársammal és még egy lánnyal úgy döntöttünk nem gyaloglunk -hazataxiztunk. És itt merül fel még egy dolog amiért inkább Szeged javára billen a mérleg: Szegeden nem utaztam olyan taxisofőrrel aki ne lett volna kedves. Ellenben Budapesten csak egyszer utaztam, de.. Hát igen. Este még vacsoráztunk, és bográcsozás helyett, csak körül ültük a tábortüzet, beszélgettünk. Azt hiszem ez volt a kirándulás fénypontja.

Az utolsó nap reggele döcögősebb volt, legalább is nem szívesen keltem ki az ágyból. Megreggeliztünk, és itt két csoportra vált az osztály: az első fele aquaparkba ment az ofőhelyettessel, a második pedig szabad városnézésre az ofővel. Én a második csoporthoz csatlakoztam (higgyétek el, jó okom volt rá), és ISMÉT gyalog besétáltunk a belvárosba. Zene szólt a parkban, annyira kellemes volt az egész. Elmentünk a lányokkal pizzázni, fagyizni, fotóztunk, stb. Hamar eltelt az idő, és mi újra visszataxiztunk a szállásra. Amint visszaért mindenki, fogtuk a csomagokat, kitaxiztunk a pályaudvarra és felszálltunk a vonatra. Negyed 5 körül megérkeztünk, bár azt nem mondanám, hogy ezúttal az utunk konfliktusmentesre sikerült volna..

Az utolsó sulihét úgy telt ahogy szokott: uncsi. Sajnos a hét felére már lemondtam a jobb jegyről, viszont nagy meglepetésemre angolból megkaptam az évvégi négyest (ami a mi tanárunknál CSODA)! Röviden ennyi. Pénteken unokaöcsém, 'JC' (Juan Carlos -igen, Ő adta magának ezt a nevet..) ballagásán voltam és ooolyan büszke vagyok rá :) Nagyon kis aranyos volt, csinosan felöltözött és elénekelte a közös dalt. :) A hétvége további részében pedig itt volt Ő, tehát minden tökéletes volt! :)

(Még mielőtt elköszönnék, a figyelmetekbe ajánlanék valamit. Érdemes elolvasni.. LINK)

Kellemes Nyári Szünetet Nektek! :)

Pusziiii :*

1.kép: dob a Zinfield koncerten

2. kép: kilátás a szegedi Dóm-ból

3. kép: Medárd a bagoly, a SZTE forgóajtójának tetején

4.kép: egy park a Tiszához közel (Szeged)

Sziasztok!

Emlékeztek még rám? Nem? Nagy kár, mert nem szeretném előről kezdeni..

Szóval, még lógok nektek egy élménybeszámolóval (illetve, nem csak eggyel). Kezdem a 18-19. hétvégével (május). A 18.-ai szombaton sikerült eljutnunk 'Steve' bulijára este, ami jobban sikerült mint azt (szerintem mindannyian) vártuk. Ő is elkísért, és Pünkösd hétfőig maradt nálam. :) Kedden egy földrajz vizsgával zártunk, hála egy kis segítségnek, nem sikerültek olyan rosszul. ;) A vizsga utáni délután találkoztam egy régi ismerősömmel, a 'Korongos-lánnyal' és rég éreztük már ilyen jól magunkat együtt. Igaz, féléve tervezgettük a találkozót, de azt hiszem, megérte rá várni.

A következő hét történései a homályba vesztek, ezért lapozok a hétvégére (május 25-26). (Igen, itt gondolom a férfiak felüvöltenek, hogy "AKKOR VOLT A BL DÖNTŐ!". Természetesen mi is néztük mert valaki nagy focista.. Legalább megtaláltam a kedvenc focistámat és grat a Bayern München-nek! :D)

Szóval, szombaton felutazott hozzám Ő és együtt töltöttük ezt a két napot. Kaptam is tőle egy nagyooooon édes ajándékot, a "Nagy Ő"-re egy szavam se lehetett. :P (Tőlem egy "Lelki társ" feliratút kapott.) Vasárnap pizzasütés közben, valahogy beállt a nyakam. De annyira, hogy kb. 2 napig alig bírtam mozgatni. Kellemes volt.

A következő hét csak a tanulásról, az utolsó dolgozatokról és azokról a rejtett információkról szólt, amiket a tanárok még így az utolsó előtti héten is képesek kicsikarni belőlünk. Az egyetlen pozitívum, hogy kedd délutánt Keresztanyuméknál tölthettem. :)

Az utolsó hétvége is úgy telt mint az összes többi. Tévéztünk, sétáltunk, nevetgéltünk, stb. :)

Ez a hét pedig az eddigi legfárasztóbb volt.. holnap még vár rám egy angol, francia, irodalom felelés a jobb jegyért. Pláne az angolra leszek kíváncsi, nem kevés ideje küzdök ezzel az egy szöveggel. Hála 'Pamacslabdának', sikerült megtanulnom. :) (~ Danke! ~)

A mai napban a legjobb: Szerintem többet ültem kocsiban, mint az iskolában. Barátnőm frissen kapott jogosítványát kihasználva, órák közötti szünetekben, tesióra helyett (nem kell bejárnom) kocsikáztunk kicsit és egyre inkább felpörögtünk tőle! :D Klassz volt.

Legújabb film amit láttam: Lopott idő (Abszolút klassz film, bőven elég akció, meglepő fordulatok és az alapötlet is nagyon tetszett, hogy a pénzt időre cserélik fel. Így ugye szó szerint az életükkel fizetnek. Az egyetlen negatívum talán a magyar fordításban megjelenő elcsépelt szóviccek az idővel.)

Amire rákattantam: Family Guuuuy és Stewie! :P (Az utóbbira jobban :$ Olyan édes. :D )

Ahova még mindig nem jutottam el Vele: Margit-sziget..

Legszomorúbb a héten: **** 2-es fizika a ***** évvégére..

Legjobb zenekarok a héten: Tankcsapda & Road & Depresszió

A hétvége programja: Pénteket túlélni, szombaton koncert, vasárnap-hétfő-kedd osztálykirándulás..

Jó hétvégét Nektek!

Csók.

"Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok!
Szeretlek, és melletted vagyok.
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart.
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.

Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok.
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szélben, megváltozni nem tudok."

/Korál: Homok a szélben/

Kedves Blogolvasók!

Sajnálom, hogy csütörtök óta nem hallotok felőlem, de nem is volt miről írnom. A hétvége a szokásosan telt, pénteken még ezerrel a suli, korrepetálás (itt én vagyok a tanár), majd Ő a pályaudvaron és az édes mosolya. A szombatot leginkább csak a fagyizás tette ki, de imádoooom a fagyit! :P A fagyi árus csajszit már kevésbé..

Vasárnap miután Ő elment, beugrottam 'Bekához', hogy ugyan vágja már le a hajamat, ha már van egy fodrász a családban. A szokásos vágás mellett, gondoltuk legyen valami változtatás is, és ha már változtatás, akkor extrém. Végül az industrialom mellett kicsit felnyírta a hajam.. furcsa volt megszokni a kb. egy kisfiú hajhosszával megegyező tincseket, de azt hiszem, megszerettem. :)

Hétfőn ismét a szokásos hajtás, semmi meglepő. Kedden sikeresen begyűjtöttem egy-egy ötöst föciből és töriből, a matek dolgozat viszont csak egy kettesre sikerült.. javítanom kell. Szerdán kidíszítettem a szobám (3 hónap után azért illik).. :)

A mai nap rosszul kezdődött, fagyival zárult (három gombócos, csoki-csokis keksz-vanília párosítással). De holnap már péntek, a hétvége első napja..!

A hét csodája: megszólaltam angolul. Még pedig az angol tanár angol óráján.. én. Angolul. 'Pamacslabdának' van igaza és tényleg angol-szómenésem van..

Ahova szeretnék eljutni a hétvégén: Margit-sziget

Ahova 100%, hogy eljutok: 'Steve' bulija..

Jó hétvégét Nektek és kitartás a péntekhez!

Csók.

UI: A képet azért, mert imádom Franciaországot és Párizst! :)

Sziasztok!

Bye, bye érettségi szünet.. holnap megint suli. Az Ausztriás tervem pattant, mert mért is ne.. Szóval, holnap újra koptathatom azt a fantasztikus iskolapadot. A hétvégéről csak annyit, hogy semmi nem az aminek látszik és, hogy még a legjobb emberek is hibáznak néha. Ha ilyen történik veletek, akkor se álljatok le kiabálni a barátotokkal az utca közepén, a budaörs napokon, úgy éjfél körül..

Ó és ugye volt mostanság egy ünnep, amiről eddig nem ejtettem szót. 'Manóval' úgy döntöttünk, szombaton, csendes körülmények között adjuk át Anyunak az ajándékait és bár most először nem költöttünk rá pénzt, szerintem soha nem is örült még ennyire. 'Manó' kézzel készített neki valami apróságot, és bár itt már zokogott, az én "kézzel" (de inkább videószerkesztő programmal) készített anyák napi házi videóm nézése közben is eltört a mécses.

Tegnap este elkezdtem nézni a Family Guy-t, valamiért most megtetszett. Illetve anno is néztem a Central Comedy-n, de mivel már nincs ilyen csatorna (azóta költöztem 1x), kénytelen voltam elkezdeni az elejétől. :) A könyvet még nem olvastam ki (Állatok az ágyamban, Jacquie Durrell-től).

A nap videója: Ha már kiviszitek a barátnőtöket a meccsre.. Link itt.

A hét tanácsa: MINDIG hallgass a megérzéseidre. Azok soha nem tévednek.

Bye-bye.

Kedves Blogolvasók!

Ahogy vezetem a blogot, nézegetem a bejegyzéseket, mindig feltűnik, hogy egyre rövidebbek.. Na most vagy kevesebb dolog történik velem, vagy kevesebb időm van leírni. Ezt a fantáziátokra bízom.

És igen! PÉNTEK! A jól megérdemelt, a hőn áhított, a szeretetreméltó, a csodálatos péntek is elkövetkezett végre. Már a reggelem is szépen kezdődött, de még mielőtt elkezdeném a sztorit, hagy emeljem ki a fantasztikus magyar közlekedést és a mindent felülmúló BKV-t..

Reggel, a Sasadiról indulok a 272-essel, Törökbálint felé. A menetrenden 7:15 van meghirdetve, a busz általában mégis késik. Minden ami tuti, én már 7:09-től ott állok, le ne késsem. Valami csoda folytán a fent említett busz nem jelent meg, nem, hogy késve, de egyáltalán. 7:30-kor (tehát a következő időpontban) sikerült biztosítani a Sasadin váró tömegnek egy buszt, ám azt az apró részletet elfelejtették, hogy a reggel amúgy is tömött buszra még 2 busznyi ember nem igazán fér fel. Szóval két választásom volt: felszállok a buszra, megkockáztatva azt, hogy a busz ajtaja minden megállónál a lábamat csapkodja (a 2mm-es helyen ami az ajtóban maradt) vagy várok egy következőt. A másodiknál döntöttem, késés ide vagy oda. Tehát 7:45-kor sikerült felkeverednem egy 272-esre, de még az is zsúfolt volt, ugyanis nem csak én nem jutottam fel az előzőre. Nagy nehezen bekeveredtem a suliba, így is átsétálva annak a busznak a megállóit amire átszálltam volna, ha méltóztatott volna jönni az első 272-es. Szerencsére az iskolában most a végzősök ballagása folyik, így ezt a késésemet nem vették jegyzőkönyvbe..

Szép volt a ballagás, meghitt és nyugodt, a szokásos "ünnep van és unjuk" bágyadtsággal. Pár hagyományos ballagási dal közepette végigtotyogtak az iskolán, majd a sportcsarnokban hallhattunk néhány beszédet, díjakat. Ezután 1 órát várhattunk arra az ominózus angolórára, aminek a végén már elaludtam.. éljen az iskola!

A nap csodája: 4-es angol szódoga!!

Amit a legjobban várok: Holnap délután ♥

Most vasárnapig hétvége, aztán szerdáig érettségi szünet és ha minden jól megy, csütörtökön ellátogatok Ausztriába. Kellemes hétvégét/érettségi szünetet (ha van) és minden egyebet Nektek!

Puszi.

(A fenti kép természetesen nem saját, csak illusztráció.)

Sziasztok!

Tudom, régen írtam, de megpróbálom összeszedni a fő momentumokat. Múlthéten..

..Szerdán kiolvastam az Eleven testek című könyvet, bár próbáltam "nem olvasni", de nem sikerült. :$ A csütörtök elég alvós nap volt, mint általában. Pénteken volt egy hosszú sétám, ugyanis 'Picifiam' rosszul lett és mivel nekem volt egy lyukas órám, hazakísértem. Szép menet volt a sulitól hozzá majd vissza. Szombaton ellátogattam (végre) az imaházba, de ezúttal 'Manót' is vittem magammal. Megtetszett neki a hely és kitudja, talán még rendszeresen jár majd velem. Vasárnap reggel eljött Ő, majd kis késéssel és egy kis taxis segítséggel eljutottunk a Ram Colosseumba, hogy megnézzük a Monte Cristo grófját. Nagyon klassz volt az előadás, gyönyörű dalokkal és jelenetekkel.

Hétfő délután már a vonaton ültünk, útban a városa felé, hogy megismerhessem a szüleit. Végül a találkozás egész komplikáció-mentesre sikerült, de azért izgultam bőven. :) Kedd reggel volt egy kis dolgunk a kórházban, délután pedig sétálgattunk a városában. Ma is sétáltunk egyet, megnéztük a látnivalókat, fagyiztunk, nevetgéltünk.. :) Romantikus volt, jól esett egy kis kikapcsolódás. A vonaton hazafelé elkezdtem olvasni az Állatok az ágyamban című könyvet. Jacquie Durrell írta a férjéről, aki állatorvos lévén sok könyvet írt már a témával kapcsolatban (meg is van az egyik).

Holnap pedig vissza a mókuskerékbe, a szürke hétköznapokba..

(A bejegyzés végére pedig kaptok egy egészen vidám kis dalt, egyszer megéri meghallgatni!)

Bon voyage, mes amis.